Alábbiakban a drogproblémáról és szenvedélybetegség alapfogalmairól írt anyagom néhány oldalát adom közre tájékozódásul a függőségek pszichológiai közelítéséhez (ez esetben a drogfüggőséget).
A szenvedélybetegségek rövid elméleti összefoglalása
A mindennapi ismereteink és a szakirodalmi megközelítések is egyértelműen igazolják, hogy az emberi kultúrában évezredekre visszatekintően használatosak olyan tevékenységek és szerek, amelyek örömforrások, gyógyítók ill. erősítők. E szerek és tevékenységek célja az, hogy kellemes hatást idézzenek elő és a kellemetlen testi-lelki állapotokat megszüntessék. Természetes erősítők pl. a sport, a művészi kifejezés és a műélvezet; a barátság és a társas kapcsolatok ápolása. Ebben is kitüntetett helyen a szerelem és a szexualitás valamint ehhez és a társas kapcsolatokhoz, alkalmakhoz kötődő, mértékkel való alkoholfogyasztás és étkezés, általában a másikkal/másokkal való együttlét öröme. Nem utolsósorban ide sorolhatók az ünnepek, a transzcendens vagy a nép által megszenteltnek tartott alkalmak (mindezek még ma is rituálisak és mindenképp tételezik az Istennel vagy az egymással való párbeszéd, együttlét örömét és erejét). Ugyanakkor az újkor története elénk tárja, hogy mindezen tevékenységekkel és különösen a különböző szerekkel nemcsak az „úzus”, azaz a használat szintjén találkozunk, hanem egyre inkább – és az utóbbi évtizedekben szinte járványszerűen – az „abúzus”, azaz a visszaélés szintjén is. A fentebb említett erősítők, örömszerző és/vagy gyógyító szerek közé tartoznak a „drogok” azaz a pszichostimulánsok, pszichoaktív szerek.
A „drogok” lehetnek régebbiek és társadalmilag elfogadottnak nyilváníthatók – ilyen, pl. az alkohol, a kávé, egyre inkább kérdőjelesen a nikotin stb. Már nem egészen ide tartoznak a társadalmilag nem kívánatos vagy tiltott, de ősi stimulánsok: az opiátok a kanabis származékok stb. Ide kell sorolnunk még mindazon szereket, amelyeket a gyógyításban régtől vagy új keletűen használnak, de alkalmasak az abúzusra a visszaélésre is, s ma sokan így is használják ezeket (pl. az amfetamin származékok, s a ma már szinte nyomon követhetetlenül sok, antidepresszánsként vagy nyugatóként használt gyógyszerek pl. a benzedrin csoport és származékai stb.).
Általában és jellemzően azt mondhatjuk, hogy e szerekkel való visszaélést, azaz az egészséget károsító, a személyiséget romboló használatot a modern társadalmakban ma narkománia vagy „narkomán” tendenciaként tartják számon a szakemberek és/vagy társadalmi problémának ill. betegségnek tekintik. A hétköznapi szóhasználat e szerekkel visszaélőket „drogosk”-ként jelöli meg és a tevékenységet „drogozásnak” nevezte el.
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szakirodalom a drogok meghatározásában igen sokszínű képet ad, részünkről, szakmailag a nálunk legismertebb mai magyar irodalomból (az addiktológiában elfogadott és gyakrabban használatos) a következőket tartjuk fontosnak a drog leíró definiálásában:
– Kémiai anyag, amely megváltoztatja a központi idegrendszer működését (ez a legismertebb definíció).
– Rendszeres fogyasztása dependenciát, toleranciát és szenzitizációt, vagyis addikciót okozhat.
– Rövid távon kevés averzív hatása van, hosszabb távon az averzív hatás egyre jelentősebb.
– Abuzív módon, azaz az uralkodó normáktól eltérően fogyasztható.
– A természetes megerősítőket (fentebb erről már írtunk) kiválóan helyettesíti, sőt hosszabb távon a természetes megerősítők jutalmazó, pozitív hatását megszünteti.
A „drogos” szógyökét tekintve angol eredetű kifejezés. A drog eredetileg gyógyfüvet, gyógyszert is jelent. Mi a „drogos” kifejezés helyett a szenvedélybeteg megnevezést tekintjük megfelelőnek s szakmailag is ekként kezeljük ilyen problémával küszködő klienseinket. Többek között azért tartjuk ezt a szóhasználatot helyesebbnek, mivel a WHO régi meghatározását a mindennapi tapasztalatinkhoz közelíti. Eszerint a WHO definíció szerint(1964): visszaélésnek (drogozásnak) minősül minden drog egyszeri, vagy többszöri ill. állandó használata, amennyiben orvosi javaslat nélkül, vagy eltúlzott adagolással történik. Sok szakember, s mi is tapasztaljuk a visszaélés mozzanatában a szenvedély, és annak egész pszichikus hátterének a működését, amelynek a lényege a testi és a pszichikai függőség, s ennek mind az ön-, mind a többieket, a társadalmat károsító és veszélyeztető jellege.
Tekintsük át azokat a nélkülözhetetlen alapfogalmakat, amelyek a szenvedélybetegséggel kapcsolatosan nélkülözhetetlenek, s így bevezetőnkben a drog-probléma viszonylagosan teljes vázlatát foglaltuk össze:
Az alkohol- és drogfogyasztó személyek a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdők jelentős csoportját alkotják. A pszichoaktív szerek fogyasztása tehát csak részben tekinthető egészségügyi problémának. A kezelésbevételkor ettől a ténytől nem tekinthetünk el, mert gyakorlati vonatkozásaival nap mint nap szembesülünk (pl. a „kötelezően választható” kezelések ellentmondásai, ld. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 155. Sz. állásfoglalása). Az egészségügyi ellátás hosszú távú eredményessége függ a társadalmi kontextustól is (jogi szabályozás, az addiktív személy kulturális és szociális megítélése stb.)
A pszichoaktív szer használata által okozott mentális- és viselkedészavarokat áttekinti a BNO X. kiadása Emellett feltétlenül javasoljuk a DSM IV. változat megismerését, amely részletezi az alapfogalmakat. A hazai gyakorlatban ugyanis az addiktológia fiatal szakmának számít (addiktológus szakvizsga 1990 óta létezik), ezért az orvosok, de főként a pszichológusok körében a jelenségek definiálása a közös nyelv kialakításához elengedhetetlen. A továbbiakban az alapfogalmakat az alábbi meghatározások értelmében fogjuk használni, a DSM IV-re támaszkodva:
A szenvedélybetegségekkel (és betegekkel) kapcsolatos alapfogalmak:
– Abúzus: jellemző a szer ismételt használata, annak ellenére, hogy ez visszatérő, kellemetlen következményekkel jár. Például a személy nem tesz eleget szerep-kötelezettségeinek, hiányzik a munkahelyéről, vagy az iskolából, romlik teljesítménye, fizikailag kockázatos helyzetbe hozza magát (szerhatás alatt autót vezet, sziklát mászik), sokféle jogi problémával kerül szembe emiatt. Visszatérő társadalmi és társas problémákba keveredik.
– Dependencia: jellegzetes kognitív, viselkedésbeli és fiziológiai tünetcsoport, mely azt jelzi, hogy a személy folyamatosan használja a szert, annak ellenére, hogy jelentős problémákat okoz számára. Visszatérő szerhasználatot jelent, mely általában toleranciához, megvonáshoz vezet, vagy kényszeres droghasználó viselkedés jellemzi. Továbbá fontos jellemzője lehet még a dependencia állapotának a szeréhség.
– Tolerancia: a kívánt hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségű szert kell magához vennie a fogyasztónak., ill. ha ugyanazt a mennyiséget fogyasztja, jelentősen csökken a szer hatása. – – A tolerancia mértéke a személy érzékenységétől, és a szertől is függ pl. kemény opiát használók letális dózisú opiátot vehetnek magukhoz. (Rendszeres és gyakori kannabisz fogyasztás mellett is kialakul tolerancia / állatkísérletek mutatják /, ám ezt a fogyasztó gyakran nem észleli.)
– Megvonás: maladaptív viselkedésváltozás, fiziológiai és kognitív kísérőjelenségekkel, amelyek akkor jelentkeznek, ha a vérben, vagy a szövetekben a szer koncentrációja csökken egy olyan személynél, aki az adott szert hosszasan és jelentős mértékben használta. A kellemetlen megvonási szindrómák elkerülésére, elmulasztására a személy ismételten drogot vesz be.
– Komorbiditás: „kettős diagnózis”: az epidemiológiai vizsgálatok szerint általános populációhoz képest olyan személyeknél, akiknél valamilyen pszichiátriai zavar tapasztalható, pl. major depresszióban vagy szorongásos betegségben szenvednek, az alkohol- és drogabúzus és dependencia előfordulása magasabb.
– Az összefüggés fordítva is igaz: abúzusban vagy dependenciában szenvedő személynél – egyéb – pszichiátriai zavarok előfordulása magasabb. A „kettős diagnózis” kifejezést elsősorban olyan személyek esetére tartják fenn, ahol a pszichiátriai zavar – bizonyíthatóan vagy valószínűsíthetően – megelőzte a pszichoaktív szerhasználatot. A pszichoaktív szer rövid és hosszú távú hatása (a használattal összefüggésben, illetve túladagolásnál vagy megvonásnál) hasonlíthat más pszichiátriai zavarhoz, továbbá elő is idézhet ilyen zavart (pszichoaktív szer indukálta pszichotikus állapotok).