Szeretném önt néhány gondolattal bevezetni a pszichoterápiás „műhelybe”. Nem rendelőt és rendelést írok, mert számomra a pszichoterápiában a közös munka rendkívül fontos és e nélkül nehezen elképzelhető a kliens életének rendeződése. Kétségtelen, hogy nagyon fontos a diagnosztika és a gyógyítás folyamata, de ettől még fontosabb maga az ember, aki megkeres. Lehet azért, mert úgy érzi bajban van és segítséget kér, lehet azért, mert hirtelen kisiklott az élete, a párkapcsolata, vagy alapvető bizalma önmagában, családjában, munkájában megrendült és egyedül nem látja rendezhetőnek. Gyakran – néha észrevétlenül máskor hirtelen – elöntenek a negatív stresszek, az érzelmi válságok, s ennek számos testi tünete is lehet. Erőnket meghaladó terhet jelenthetnek életmódunk és életszemléletünk krízisei, vagy hitünk, bizalmunk megrendülése vezet a terápiás segítség keresésére.
Az első személyes találkozás döntő jelentőségű a további munkánkat illetően. Ennek előkészítése történhet telefonon, levélváltásban, alkalmazkodva a kor kínálta sokféle kommunikációs lehetőségeinkhez. Az első megbeszélés végén megállapodunk a formai keretekben, a terápiás célokban és az ülések gyakoriságában. Jelezni kívánom, hogy mindaz ami a terápiában történik azt a szakmai titoktartási kötelezettség köti, de saját etikai mércém is erre kötelez.
Az életünkben a különféle pszichés zavarokat különféle diagnosztikai egységek szerint lehetne felsorolni. Én most azokat érintem, amelyek leginkább zavarják az életminőségünket, és gyakran megfosztanak az örömtől és gátolják teljesítményeiket.
Tájékozódásul néhány sorban leírom a leggyakoribb pszichés bajainkat:
– A sokat emlegetett depresszió igazi mélységében (mint pl. József Attilánál) sokkal ritkábban fordul elő, mint azt ma véljük. De jogos a segítségkérés, minden olyan tartósabb depresszivitásban, ahol a vezető tünet többnyire a hangulati élet zavara. Ilyenkor az ember érdeklődését alig ragadja meg valami, és nem lát reményt a változásra. A kliens élete örömtelenné válik, mindent sötét színben lát, szorong. Emellett jellemző a lelki- és fizikai gátoltság. A depresszióban szenvedő fáradt, képtelen koncentrálni, gondolkodása megnehezül, teljesítménye lecsökken. Súlyos esetekben a depresszióhoz téveszmék társulhatnak, hallucinációk jelentkezhetnek. Máskor erős öngyilkossági késztetések lépnek fel.
– Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget, nyugtalanságot, félelmet. A szorongás akkor válik problémává, ha az élet minden területére átterjed, és általános érzéssé válik. Kognitív, testi, érzelmi és viselkedési komponensek együtt hozzák létre a nyugtalansággal, félelemmel, aggodalommal járó szorongást. A szorongás a tehetetlenség érzésével összekötött félelem érzete, amikor az ember úgy érzi, hogy semmiféle befolyással sincs a történésekre. Kiváltó tényezői közé tartozik közeli hozzátartozó elvesztése, válás, anyagi bizonytalanság, állásvesztés, stressz, váratlan, ill. új helyzetek nem megfelelő kezelése.
– A testi tünetek a tartós szorongás nyomán lépnek fel. A szorongás súlyosabb esetben testi tünetekben is jelentkezik.( magas vérnyomás, alvás-,szexuális zavar,gyomorral és emésztéssel összefüggő problémák, migrénes fejfájás, gyomorgörcs).
– A szorongásos reakciók összetorlódásaát és rohamszerű megjelenését pánik rohamnak nevezzük. Tünetei: zavar, szédülés, nehézlégzés, émelygés, heves szívdobogás, izzadás, fulladás érzés, hasi diszkomfort, zsibbadás, meleg, hideg hullám, mellkasnyomás. Gyakran kíséri agorafóbia (nagy terektől való félelem), valamint megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való félelem. Sokszor azt hiszik, hogy a szívükkel van probléma, és hogy éppen szívrohamot kapnak egy-egy pánikroham alatt. A rosszullét látszólag kiváltó ok nélkül jelentkezik.
– Említést kell tennünk a kényszeres tünetekről: állandó lesújtó gondolatok vagy képek betolakodása és kényszerek létrejötte (késztetések, hogy megtegyenek bizonyos rituálékat vagy megismételjenek valamit többször). Az ember szinte nem tud más dologba fogni addig, míg rítusait be nem fejezi, és ez megnehezíti, gyakran lehetetlenné teszi életvitelét, egy idő után azonban ezek a rituálék adják a biztonságot számukra.
-A szorongásos tünetek nagy körét alkotják még a fóbiák: fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. Ennek egyik fajtája a szociális fóbia, amikor a beteg mások előtt szerepelni, megjelenni, vagy akár megszólalni sem mer. Igen gyakori az agorafóbia is, amikor félelem alakul ki olyan helyzetektől, ahonnan nehéz elmenekülni. Szinte lehetetlen a szorongás miatt sorban állni, zárt helyen tartózkodni (plázák, supermarket, lift, stb.) vagy akár járművön utazni (közlekedési fóbia leginkább a tömegközlekedési eszközöket érinti)
Külön kell említenünk a poszttraumás stressz szindrómát, amely szorongásos zavar, de itt a tünetek egy a kliens által súlyosnak megélt testi vagy lelki sérülés, trauma átélése után jön létre. Eredhet valamiféle küzdelemből, túszhelyzet, nemi erőszak, súlyos baleset túléléséből, vagy egy hosszú katonáskodás, háborúzás is létrehozhatja.
– Életünket párkapcsolatban éljük, vagy azt szeretnénk, hogy tartós párkapcsolatunk. A magány vagy a rossz párkapcsolat súlyos problémát jelenhet. Az elmagányosodás igen jelentős pszichológiai probléma és többnyire zavarja az életünket, szenvedést okoz. De komoly terhet jelentenek a párkapcsolatban megélt érzrelmi zavarok, a féltékenység, aztán a szakítás, a másik elvesztése pl. válás, haláleset, gyász (amely eltúlzott mértékben tekinthető pszichés problémának)
A párkapcsolathoz gyakran kapcsolódnak a szexuális funkciózavarok, amelyek addig terjedhetnek, hogy a kliens képtelenné válik arra, hogy részt vegyen a szexuális kapcsolatban, úgy ahogy ő és partnere szeretné. Pszichológiai és testi folyamatok is szerepet játszhatnak a funkciózavar létrejöttében. A szexuális zavar különböző tünetekben jelentkezhet: férfiaknál merevedési zavar, korai vagy késői magömlés, nőknél orgazmus hiánya vagy hüvelyi fájdalom.
– Szinte minden ember szembesül önértékelési problémával az élete során. Azonban akkor beszélünk csak problémáról, ha huzamosabb ideig fenn áll a zavar, mely nem csak szélsőséges helyzetekben, hanem a mindennapokban is jelentkeznek. Többnyire úgy, hogy a kliens saját magát súlyosan leértékeli, úgy érzi alkalmatlan mindenre, kisebbrendűségi érzés, valamint bűntudat dominál.
– A táplálkozási zavarok kissé korunk termékei, bár a jóléti társadalmakban egyre inkább problémát jelentettek ilyen például az anorexia nervosa, bulímia nervosa, étvágytalanság, elhízás
Specifikus fejlődési zavarok Pl.: tanulási zavar, nehézség
Alkalmazkodási zavarok Pl.: ingerlékenység, agresszió, impulzus kontroll hiánya, állandó konfliktus a környezettel
Pszichoszomatikus betegségek Pl.: magas vérnyomás, krónikus hasmenés, asztma, gyomorfekély